2011. júl. 21. 20:33

lehet igaz ez az mondás? azt hiszem érdemes megnézni jamie oliver videóját. látszik rajta, hogy komolyan gondolja az egészet és nem csak úgy beszél, hogy egyel több videó legyen róla a hálón.

lesújtóan igaz, amit mond. és ez nem csak amerikára igaz. basszus a kis kölkök nem tudták, hogy mi az a krumpli!! nem avokádót, meg gránátalmát mutatott fel, csak egy egyszerű kruplit. szerencsére a mi családunkra ez nem jellemző. anyám mindig igyekezett, hogy a legkevesebb mű dolog kerüljön a konyhába. van persze, mikor a s..a márkájú gyorsfagyasztott kordonblőt nyammogjuk. de ez elenyésző. van kis kertünk. igyekszünk ott megtermelni amennyire szükségünk van. igen. mi a szerencsés kategóriába tartozunk, mert van kertünk. ezt aláírom nem mindenki teheti meg.

de akkor ott vannak a piacok. és nem feltétlenül az a bio, amit nyolcszázezerért adnak, csak mert rá van írva. egyszer írta a Morri, hogy az az igazi bio tojás ami kicsit szaros is. és igen a mi csajaink tojásai tényleg jobbak. meg is kapják az igazi welneszt. legelésznek a kertben. igaz egy pasin kell osztozniuk. nagy udvaruk van. a konyhai zöldség, gyümölcs maradékokat megkapják. átalakítják. boldogok.

a mai gyerekek nem tudják mi a krumpli. hogyan lesz a kis gumóból a hetek alatt több gumó. mit lehet kezdeni velük. de a többi alapanyaggal sem. nemrégen lasagnet készítettem. házi tésztából. én gyúrtam a tésztát. nagy sikert aratott, de egy kisleány inkább megmaradna a bolti, dobozos verziónál. pedig nem nagy ördöngősség a tésztát meggyúrni. és még a családot is be lehet vonni.

szerencsére a párom ugyanígy gondolkodik, mint én, hogy minél kevesebb mű dolgot együnk. sőt ő is felhívja a figyelmem sok esetben. és még inkább odafigyelek. pár éve ételallergiám van. pontosabban valamelyik adalékanyagra. emiatt még inkább fontosabb, hogy mit is eszek. nem hiába csóválta a fejét a nagyim annak idején, hogy télen paprikát és paradicsomot vettünk a hiperszuperben. ki látott már ilyet! az nyári! érdemes a piacon vásárolni friss és idény zöldséget, gyümölcsöt. nem drágább, ha mindent a maga idejében veszünk.

2011. júl. 2. 13:02

rá kell jönnöm that i want to megértetni magamat allora devo studiare többet olaszul e in english. perché most, hogy talking con i miei amici italiani not érteni meg egymást egészen. összesítve. i can speak viszonylag good at magyarul. in inglese e italiano i can speak poco. nagyon poco. this is basszus szégyen.

2011. jún. 7. 20:49

éppen mondtam anyámnak, hogy én igen csak csodabogár vagyok. mások a dzsonasz bráderszért vannak oda hát én meg az írókért. különösen a vámos miklós és ulickaja nyűgöz le. bár mostanában befurakodott ide a kondor miklós is.

nagyon jó, hogy van ez a könyvhét. találkozhat az ember lánya azzal, akinek a művét olvassa nap mint nap. asszem idáig mindösszesen csak a vámos miklóssal találkoztam. (ja, a papp lajost azt nem tudom ide lehet é sorolni, mert akkor még ővéle is találkoztam már.) a sorban állás közben vettem észre, hogy az előttem lévők puszit is nyomtak az író orcájára. hát kerekedett a szemem, hogy hát azért ne már. nem őriztünk együtt libát. így maradt a kézfogás vörösödéssel.

jó volt látni, hogy pöttöm emberkékkel is kilátogattak szülők és nem csak nézelődtek, vásároltak is szépen. bennük a jövő.

kár, hogy az olvasás errefelé csak hullámokban arat. leginkább csak reklámból olvasnak. egyik kollegina mesélte, hogy náluk a könyvtárosnéni néha arrogáns viselkedése miatt kerülik a könyvtárat. így nyilván kétszer is meggondolják magukat az arra járók, hogy be menjenek e.

a másik meg, hogy kapóra jött, hogy a könyvhét idején olvastam javában a csillagok világát. érdekes utazás volt számomra. főként, mert az író az életéről mesélt (nem tudom mennyi a valós elem) mégis mintha lettek volna benne hasonló pontok. bár más szemszögből. az író boldog családi élete él feleségével és iker fiaival. dolgozik. de egyszer csak a feleség úgy gondolja valami nem klappol az egészben és felborul minden. válás. külön megfogott és kellemes gyerekkori emlék, ahogy a gyerekeinek mesélt. talált ki történeteket. tomi és gabi történetek. anyám annak idején a kis piros kocsit mesélte, persze én is ott voltam a történetekben.

azt vettem észre ez egyre inkább eltűnik a családok életéből. a mese. a közös mesélés. bár mit várjunk, ha már nem is igazán beszélnek egymással. beültetik a gyereket a tévé elé, az gondolkodik helyettük. nekik nincs dömdödöm. de van helyette bakugán. és a többi kimondhatatlan nevű és kinézhetetlen figurák. nem hallgatnak halász juditot. de hallgatnak fluor tomit. (vannak szerencsére kivételek is)

én örülök, hogy nem így nőttem fel, hogy körül vett a mese. a könyvek. anyám gyerekkori történetei. bár apám soha nem mesélt magáról. a gyerekkoráról. vagy bármiről. ez hiányzik is mai napig. és jó, ha az ember lányának olyan párja van, aki szintén hasonlóan gondolkodik a könyvekről, olvasásról. úgyhogy lesz egy óriásihatalmasnagy könyves szobánk, bibibííí.

2011. jún. 2. 21:00

annyi minden kavarok a fejemben. pölö, hogy az olvasás az inspirál. meg másként látja az ember a világot.

meg nem tudom, hova lett az egyik kondor könyvem. és a legszörnyűbb, hogy nem tudom fejből, hogy melyik. mert a három közül csak kettő volt meg. a harmadikat meg könyvtárból hoztam ki. bár a könyvhétre megjelent a negyedik (budapest romokban). egy éve vártam rá. és most ittenni van e. a könyvhétre meg is jelent végre.

na meg, hogy jó adni. meg jó lenne könyvet is venni. de a bankkártya igencsak nulládzik. meg, hogy jó lenne a könyvhétre is felugoródni. meg kicsit vámos miklóssal aláírattatni a legújabb szerzeményemet. (karácsony óta itt várakozik az asztalomnál)

meg hogy mennyit siránkozunk, hogy mennyire nincs pénz. igen. nagy a szakadék. van akinek túl sok van és baszik adni másnak. másoknak meg semmi sincs. a közepe meg vékonka réteg. de az is biztos, ha nem lenne kártyám, (és itt ragadnám meg az alkalmat a kitalálója előtt meghajlok) akkor most lófasz a seggbe lenne. nem lenne miből Hoszéhoz utazni. meg hepimil menüt venni gyereknapra. mert hát attól, hogy valaki 69 vagy 29 avagy 26 még attól gyerek. valakinek a gyereke.

meg a volt filozófia tanárom szavajárása cseng napok óta a fejembe. poltika. nem én hagytam ki belőle bötűt.

a lényeg, hogy tessenek a sok-kicsi oldalán aktívan pénzet utalni. meg a könyvhétre kibaktani. könyvet venni. dedikáltatni. OLVASNI minél többet. ja, és beszélgetni.

2011. máj. 25. 21:16

fogalmam nincs igazából mi is az a törülköző nap. mármint, mi a lényege, az életérzés, mert a könyvet nem olvastam. annyit tudok, hogy törülköző köll hozzá. meg ezzel az író hatalmassága előtt tisztelegnek. Hoszé is naagy törülköző nap rajongó. meg annyiszor hallottam már egyik kedvenc bloggeremnél Sparrow-nál erről. most úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom eme műveletet. fogtam egy türcsit és egész nap hurcoltam magammal. igaz a táskában, mert elfelejtettem, hogy ott van. csak délután jutott az eszembe a nagy rohangálásban. most meg már alig fényben fotóztam. mondjuk kevés sikerrel, de megvolt. életem első törülköző napja.

azon gondolkodtam, hogy miben volt más ez a nap. talán, hogy megszellőztethettem a nagy barna táskámat, mert a szokott öt kilós cucc mellett nem fért már el egy törülköző a kisebb táskában. lehet nem női stopposoknak találták ki ezt a napot?

2011. máj. 23. 17:48

egy biztos teljesen elszoktam már a blogírástól. nem egy új helyzet, hogy picsogok emiatt. no mindegy.

az elmúlt néhány hét igen sűrűre sikeredett, úgyhogy ki is vontam magam a forgalomból. volt benne sok főzés- sütés nagy örömömre. két szülinapozás. ebből az egyik az anyának szervezett meglepetés ebéd. rég nem látott barátnő meghívással. visszagondolva nem értem miért pánikoltam a dolgon, fantasztikusra sikeredett. a hangulat jó volt. a kaja (váll veregetés) kitűnő. anyám bőgött az örömtől. a család újra együtt volt. ja, meg a legfontosabb Hoszé is képet kaphatott kikről is anekdotáztunk. pletykáltunk.

és kicsire zsugorodott blogtali Sparrow-val és Kaptárlakóval. Sparrow nagyon gáláns lovagként várt rám -istenem a sminkem csak meg kellett igazítani mégiscsak egy éve nem láttam a Sparrow-t:)- a tikkasztó hőségben hosszú ujjú ingben és farmerban. pasi.:) majd kutyagolta végig velem fél pestet és budát. volt is másnap kis izomlázam. szerintem fogytunk vagy negyven kilót a negyven fokban. előtte levő napokban kobaktörés mit is küldjek a blogos csapatnak. kaptak gyereknap közeledtére való tekintettel díszítő tollat hozzá egy rakat muffint. tudtam én, hogy kreatív a banda. de hogy ennyire.:)

ma meg napozás olvasással egybekötve. végre jobban neki tudtam feküdni Sajtkukactól kölcsönzött könyvnek.

tanulság. pár nap alatt észrevétlenül dzsungel nőhet a kertben. a vendégek meg sáskát, tehát jó ha egy hadseregnyi adaggal áll elő az emberlánya.

2011. máj. 10. 20:07

a törökök ismét megszállták hazánkat. sokadjára. gondoljunk csak a jumurdzsákékra. aztán meg jött tarkán. most meg sehrezád meg az ezel. mindenhonnan csak a sehrezád  folyik. kollegina meg az ezelt nézi. gondoltam belepillogok egy kicsit. mért is ne egy időben vannak.

sajna csak az ezelt találtam fenn a tévé oldalán. mert olyan nyomorúságos időben van, hogy képtelenség megnézni. legalábbis szerintem. aztán sikeresen rákattintottam az ezel első epizódjára. nagy öröm után megakadt a történet. hát csak belépés után enged tovább.

a regisztrációs oldalon nagy nehezen sikerült rájönnöm, hogy nem a kijelölt téglalapba kell beírni a paramétereket, hanem az előtte levő fehérségbe. pedig jártam iskolába. lehet túltanult vagyok ehhez.

szóval kitaláltam valami új alteregót. amióta egyszer regisztráltam a hi5re (csak tudnám minek) és a kis rohadék kimásolta a címlistámat és küldözgetett mindenkinek levelet, azóta sokkal óvatosabb vagyok. manipenniként meg nem szerettem volna ott díszelegni.

úgyhogy az új alteregóm horváth patrícia. 77ben születtem. pénzüggyel foglalkozom. azt tudom, hogy 2+2 az mennyi. meg tudom a bankkártyát használni. ja, és 21-30 órát internetezek a munkahelyemről. dolgozó Nő vagyok. nem tehetek róla. öp mindenkinek.

2011. febr. 26. 21:37

Hoszé Ármándó: szeretlek!

Miss Manipenni: én is szeretlek! levegyem a bugyimat?:)

2011. febr. 16. 17:48

valahogy mostanában rákattantam az mr3 után az mr1re. felváltva hallgatom. először csak háttérzajnak, majd kezdtem figyelni a történésekre.

ma éppen a worldpress-ről (csak erős idegzetűek nézzék meg!!!) volt szó. a magyar nyertesről. meg az etikáról. meddig szabad fotózni. mit szabad. mikor sértünk a fotóval. a megjelenéssel. mit írunk/írhatunk a fotó alá. kell e engedély hozzá. ahogy végig néztem a fotókat elborzadtam, mennyire visszatükrözi, ami körülöttünk van. fejünkből kinézve kattintgatunk a távirányítóval reggeltől estig. és néha visszanyomjuk a gombot, hogy jól láttuk? aztán nyugtázzuk, hogy igen. egy ember robbant fel. akik ott rohangálnak a képernyőn, azok nem önfeledten szaladgálnak a tengerparton, hanem a vihar elől próbálnak menekülni. majd tovább nyomjuk a gombot és örülünk, hogy mi a jó meleg szobában vagyunk. nem mi éljük át azokat a szörnyűségeket. és a legnagyobb gondunk csak annyi, hogy este tízkor nem tudunk bejutni a boltba tejért. vagy a farmon karbantartás miatt nem tudunk learatni.

az egyik csatorna híradóját figyelve tűnt csak fel, hogy végig robbantásról, vérengzésről volt szó. tele jobbnál jobb bejátszásokkal. ekkor döntöttem el, hogy inkább nem nézek híradót. lehet ez egy egyszerű énvédő mechanizmus részemről.

azon kezdtem el gondolkodni, hogy egyre inkább éhesek az emberek a vérengzésre? ahogy évekre visszamenőleg néztem a nyertes fotókat, úgy tűnik, minél megrázóbb, annál esélyesebb a nyerésre. sokkoljon. csak egy idő után lehet hozzászokunk és nem érezzük át a helyzet valódi mondandóját. a másik fájdalmát. és lehet a megcsonkított afgán lányként fog bevonulni a köztudatba az nyertes fotó. végig járja a világot. egyik plázában kirakják, hogy nézzék az emberek. lehet majd lesznek olyan pirmitívek, akik viccelnek majd vele. kigúnyolják.  bár ne legyen igazam. de leginkább elborzadunk, hogy még mindig vannak ennyire akasztanivalók alávaló gazemberek, akik ilyen csonkolásra képesek.

szörnyű, hogy idáig jutottunk. de ugye lesz olyan, hogy minden helyrebillen.....???

2011. febr. 14. 20:48

egész nap wurlitzerként működött a fejem. reggel a dzsordzsi fiú és márk ronszon somebody tu láv mi. eztán jött az eb fél kutya fél míg az ipam napam él és a hull a hó, hull a hó, mesebeli álom remix változatban. közben néha a dzsordzsi is visszajött. majd a délután végig klasszikus zenével telt. ebből sok idő offenbach-al és orfeusszal. ajánlom mindenki figyelmébe. igen érdekes. van benne egy rész mikor az operaénekes néni és a bácsi zümmög néhány percig operaénekes hangon. na, az a tutti. itthon meg vegyes felvágottként spanyol, olasz, magyarok angolul, meg magyarok magyarul énekeltek dalokat volt.

2011. febr. 8. 21:44

több alkalmommal volt a naplóban egy gazdasági, pénzügyi guru. no, ő tanácsolta a jó embereknek, hogy a kiadás csökkenéhez vezető legmegfelelőbb út ha a család aprajanagyjaközepe tételesen elszámol egymás felé. egy füzetbe szépen felpingálják, hogy mennyi a havi bevétel, mi a havi kiadás. aztán meg tételesen, hogy mire megy el a család összbevétele.

ezen mélázva arra a következtetésre jutottam, hogy én is csinatolok valami hasonlatosat. nem árt. mer az utóbbi hónapokban valahogy alacsonyabban szállnak az összegek rá a számlámra. még nem tudom meddig bírom majd ki. gondolok itt az állandó frissítésre. no, meg a blokk elhozatalra. no, majd möglátjuk.

2011. jan. 28. 21:46

nem a szalmába ütöttem meg. meg szerintem nem is vágtak hátba dicséret kíséretében. pedig télleg mindig rétegesen öltözöm. ez talán egy jel. gondolom valami tavaszi fáradság. stressz általi izé. szóval meg kevesebb punnyadás. több sport. több zöldség köllene.

2011. jan. 18. 20:08

rájöttem, hogy mi magyarázza az utóbbi időben 'a mindjárt belerúgok a másikba szindrómámat', hát a zenehiány. legalábbis erre fogom. sok minden összejövődött az utóbbi időben. nem részletezném. munka és anyám terén. de most hogy a zuhanyzás közben a zeneláda benn volt a fürdőszobában mintha más dimenzióban lennék.

meg jön a tavasz. meg miegymás. olvastam tanácsként, hogy most az év elején rendezkedni köllene. gondolok itt a megújulásra. a tervek szövésére célok kitűzésével. egy gond van velem, hogy ha el kezdek ezen gondolkodni az nem oljan jó dolog, mer belebonyolódok. elindul az 'a mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon...'

2011. jan. 11. 21:13

na az meg már hogyan létezik, hogy egy mukkot sem írok és a stattom majdnem annyit utat mint amikor írtam pár mukkot. úgyhogy akkor írok pár mukkot. mukk. mukk. mukk. mukk.

2010. dec. 24. 11:45

2010. dec. 5. 20:52

amikor az ember lányának saját, külön bejáratú mikulása van. egyrészt mert így hamarabb volt csomagbontás. hozott virgácsot. semmi fagyott mogyoró.

2010. nov. 19. 22:40

új levelezőtársam van. vodafone személyében. igaz, mindig más válaszol, de mindketten a válaszgombot nyomogatjuk írás előtt.

sokat beszélünk a Hoszéval, így gondoltunk szolgáltatóváltásra. mondjuk már régóta gondolkodom, mert gyakran magas a számlám. van is egy tök fasza lehetősége a Hoszénak. fel is hívtam még az ügyfélszolgálatot, hogyan műkszik ez a dolog. erre pár nappal később egy pasi hívott tőlük, hogy kedvezményt ajánljon. munka közben zargatni nem jó dolog. punktum. számhordozással átköltözöm. az íméles tarifatájékoztató után azonban mégis maradok. lesz így két telefonom. természetesen 3g-s, hogy az opreaminit tudjam használni.

na, ezután bonyolódtunk levelezésbe. konkrét bajom volt  még azzal, hogy nem zárták még le az e-számlámat. és valahogy nem fűlt hozzá a fogam, hogy két havit fizessek ki egyszerre.  a lezáró dátum meg nem a mai nap lenne. kérdeztem ennek mi az oka, mert még mindig nincs jelzés. erre írja néni, hogy majd húsz lesz. és nézzem meg az oldalamon. néztem. nincs számla. lementettem szépen az oldalt. visszaírtam nincs számla. se sms. se ímél. csatoltam a lementett oldalt is. van oljan érzésem, hogy  a levelem után zárták le, a mai napig nincs jelzés a számlaérkezésről. türelemre intett a néni. én meg türelmesen várom a számlát. nincs kedvem már levelezni. pedig már az utóbbi kettőt egy ugyan azon néni írta.

2010. nov. 16. 19:10

forró fürdő. bár nincs kádam. majd a zuhany alatt kádba képzelem magamat. gyöngéd masszázs. Hoszé által. csend. egy hét alvás. de nem kómában. mert hát ugye vigyázni kell, hogy mit kíván az ember lánya. asszem most csak ennyi.

2010. nov. 14. 18:05

azt hittem pár héttel ezelőtt, hogy szerelmes vagyok. de nem. az még nem volt az. Hoszé függő lettem. és ez egyre erősebb. szeretem a kislábujjától a feje búbjáig. szeretem ahogy lélegzik. ahogy néha a szemöldöke önkéntelenül megmozdul, mikor rám néz. ahogy cirógat. ahogy fülembe súgja, hogy szeret. mert úgy szeret ahogy vagyok. a hülyeségeimmel együtt. ahogy gondolkodik. a hangját. a hanglejtését. amiket mond. szeretem az illatát. szeretem ahogy jár. a gondoskodását. lovagias. ahogy a tesómmal sütötte a sütit. mellette nem kell, nem akarok alakoskodni. nem akarok másnak látszódni. önmagam lehetek. csupasz valóságomban...  Nő.

2010. nov. 11. 22:06

szokták volt mondani, hogy hinni a templomban kell. valami olyasmi a dolog lényegi része, hogy van csomó köcsög kliensem. pláne meg hogyha kiforgatják a mondókámat, akkor meg pláne túlfut a kávém. vége a babusgatásos időszaknak. a minden ígéretet elhiszek időszaknak.

ezen felbuzdulva állásajánlatokat kezdtem el nézni. de vagy a végzettségem nem volt kompatibilis. vagy már lejárt a jelentkezési határidő. vagy az ország ezen féltekén nincs olyan ami nekem kellene. de kitartó vagyok.